Labirinthalak

info

A család képviselőit Délkelet-Ázsiában, Indonéziában és Nyugat-Afrikában találjuk. Jellemzőjük az ún. labirintszerv, amely a kopoltyú működését támogatja. Kopoltyújukon keresztül ugyanis csak a szükséges oxigén mennyiségének kis részét képesek felvenni, mivel természetes élőhelyükön a víz oldott oxigéntartalma gyakran minimális. A hiányzó oxigénmennyiséget a kopoltyúüreg felső részén található labirintszerv segítségével, a vízfelszín fölötti atmoszferikus levegőből nyerik ki. A halak ilyenkor a szájukon át vesznek levegőt a légkörből, azt bepréselik a labirintustasakba s ott a vérrel bőségesen ellátott bőrredők nagy felületén történik meg a gázcsere. Ezert fontos, hogy a víz feletti levegő ne legyen hűvösebb mint a vizük, mert a levegő belélegzése során is megfázhatnak.

Talán a legismertebb és leghíresebb labirint-kopoltyús hal a betta, vagy más néven a sziámi harcoshal, és a paradicsomhal.

Könnyen tartható, alacsony igényű fajok. A családba tartozó halfajok egy részénél a hasúszó helyett tapogatófonal található, melynek segítségével eredeti élőhelyén (mocsarak, lápok), a rossz látási viszonyok ellenére is tájékozódni tudnak.
A víz oxigéntartalmára és tisztaságára nem, azonban hőfokára annál inkább kényesek. 26-28 fokos vízben érzik igazán jól magukat és színeik is ekkor érvényesülnek teljesen.

Nagyobb testű halak, azonban más fajokkal szemben általában békés természetűek. Előfordulhat, hogy a fátyolos úszójú halakat megtépkedik, így ilyen fajokkal ne társítsuk őket. A halcsaládra jellemző, hogy azonos fajokon belül két hím nem tűri meg egymást, tehát különösen figyeljünk arra, hogy egy fajon belül csak egy hímet tartsunk, mert az ivarérett hímek a végsőkig harcolhatnak egymással, amíg az egyik el nem pusztul.

Az ivari különbségek szinte minden fajnál szembetűnők, a hímek általában valamivel nagyobbak, színeik sokkal intenzívebbek, páratlan úszói általában nyúltabbak, hátúszójuk kihegyesedő, míg a nőstényeké lekerekített.

Az ebbe a családba tartozó fajok hímjei habfészket építenek a víz felszínére, amelybe az ikrákat rakják, így biztosítják az ikrák számára a megfelelő oxigénellátást, még ha a víz oxigéntartalma erre nem lenne elegendő. Mások szájinkubációval keltik életre és óvják utódaikat, megint mások nagyon hosszú ideig szülői felügyelet alatt tartják a fiatalokat.

Bezár

(8)(2)(1)(5)(1)(1)(2)(9)